What medications are recommended for the management of delirium and agitation in elderly patients?

Delírium és agitáció kezelésére ajánlott gyógyszerek idős korban

Delírium esetén első vonalbeli gyógyszerként kis dózisú haloperidol ajánlott (0,5-1 mg per os), míg agitáció esetén lorazepam (0,25-0,5 mg) alkalmazható, de csak akkor, ha a nem-gyógyszeres módszerek nem elegendőek és a beteg veszélyt jelent önmagára vagy másokra. 1

Delírium felismerése és nem-gyógyszeres kezelése

Diagnosztika

• CAM-ICU vagy ICDSC skálák használata a delírium szűrésére és súlyosságának értékelésére 1
• Delírium jelen van, ha a CAM-ICU pozitív vagy az ICDSC ≥ 4 1

Reverzibilis okok kezelése

Mindig először a kiváltó okokat kell keresni és kezelni:

• Fertőzések (leggyakrabban húgyúti fertőzés, pneumonia) 1
• Gyógyszerhatások (különösen antikolinerg szerek) 1
• Hypoxia, hypoglykaemia, elektrolit-zavarok 1
• Vizeletretenció, székrekedés 1
• Fájdalom 1

Nem-gyógyszeres beavatkozások

1. Orientáció elősegítése:

   • Gyakori tájékoztatás, újraorientálás 1
   • Jól látható naptárak, órák használata 1
   • Következetes gondozói jelenlét 1

2. Környezeti módosítások:

   • Megfelelő megvilágítás biztosítása 1
   • Zajcsökkentés 1
   • Ismerős tárgyak elhelyezése a beteg környezetében 1

3. Egyéb intézkedések:

   • Korai mobilizáció 1
   • Alvás elősegítése (fény- és zajcsökkentés, éjszakai tevékenységek minimalizálása) 1
   • Látás- és hallássegítő eszközök biztosítása (szemüveg, hallókészülék) 1

Gyógyszeres kezelés

Delírium kezelése

Nyelni képes beteg esetén:

• Haloperidol 0,5-1 mg per os éjszakára és szükség szerint 2 óránként
  • Dózisemelés 0,5-1 mg-os lépésekben szükség szerint
  • Maximum 5 mg naponta idős betegeknél 1
  • Súlyos agitáció esetén magasabb kezdő dózis (1,5-3 mg) megfontolható 1

Nyelni nem képes beteg esetén:

• Levomepromazin 6,25-12,5 mg subcutan kezdő dózisként, majd szükség szerint óránként
  • Fenntartó adagolás: 50-200 mg/24 óra subcutan infúzióban 1

Agitáció kezelése

Nyelni képes beteg esetén:

• Lorazepam 0,25-0,5 mg per os naponta négyszer szükség szerint
  • Maximum 2 mg/24 óra idős betegeknél 1
  • Tabletta sublinguálisan is alkalmazható 1

Nyelni nem képes beteg esetén:

• Midazolam 2,5-5 mg subcutan 2-4 óránként szükség szerint
  • Csökkentett dózis (5 mg/24 óra) javasolt, ha GFR < 30 ml/perc 1
  • Gyakori alkalmazás esetén subcutan infúzió megfontolható 1

Kombinált kezelés

• Ha a beteg delíriuma mellett agitáció is fennáll, benzodiazepinek (lorazepam vagy midazolam) hozzáadása megfontolható a haloperidol mellé 1

Fontos figyelmeztetések és óvintézkedések

Haloperidol alkalmazásával kapcsolatos figyelmeztetések:

• QT-megnyúlás és ventricularis arrhythmiák kockázata, különösen magas dózisoknál 2
• Extrapyramidalis mellékhatások gyakran előfordulnak, különösen az első napokban 2
• Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis kockázata 2

Benzodiazepinekkel kapcsolatos figyelmeztetések:

• Idős betegeknél jelentősen növelhetik az elesés kockázatát 3
• Kognitív károsodást okozhatnak vagy súlyosbíthatják azt 3
• Paradox agitációt okozhatnak idős betegeknél 4
• Csak rövid távú használatra javasoltak, akut krízishelyzetekben 3

Általános megfontolások:

• Antipsychotikumok (beleértve a haloperidolt) növelik a mortalitás kockázatát demenciában szenvedő időseknél 3
• A rendszeres gyógyszerelés újraértékelése szükséges 1-2 héten belül, majd 3-6 havonta 3
• A legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig 3
• A gyógyszeres kezelés csak akkor javasolt, ha a beteg veszélyt jelent önmagára vagy másokra, vagy ha a nem-gyógyszeres beavatkozások nem elegendőek 1

A delírium és agitáció kezelésében a nem-gyógyszeres beavatkozások elsődlegesek, a gyógyszeres kezelés csak akkor indokolt, ha a beteg biztonsága vagy mások biztonsága veszélyben van. A kezelést mindig a kiváltó okok azonosításával és kezelésével kell kezdeni.